Blogarchívum

szerda, június 30, 2010

ALTATÓK

Álmos medve dirmeg-dörmög,
bóbiskol az apró hörcsög.
Kócos macska ágyát bontja,
sündisznó a lámpát oltja.
Fűszál szundít langyos szélben,
hosszú pillád hunyd le szépen.
Égen-földön csendes minden,
csillag fénye álmot hintsen.




 

Valahol, távol a világon,
Messzi túl a Képzelet Határon,
Van egy egészen piciny ország.
Az a hely, ahol az álmokat írják.

A szép álmokat zsákokba varrják, 
S aztán kis manók mind széjjelhordják.
Viszik a világ minden részére, 
S belehintik az élők szemébe.

Egy álommanó hozzád is elért.
Leteszi zsákját, bedugja kezét
És belemarkol a tündérpoba,
Hogy a csillámot szemedbe szórja.

Csipetnyi manó, vajon hol lehet?
Nem látod őt, de hallod, hogy nevet.
Óvatosan homlokodra lépked,
S arcod símogatja, ugye érzed?






Valahol, távol nagyon-nagyon messze,
Hol a csillagfények születnek meg este,
Létezik egy egészen aprócska kis ország.
Az a hely, ahol az álmainkat írják.

A szép álmokat kis zsákocskába varrják,
S aztán a kis manók mind-mind széjjelhordják.
Viszik a világ mindegyik részére,
S ráhintik az alvók lehunyt szemére.
Egy álommanó majd hozzád is elér.
Zsákját leteszi, s beledugja kezét.
Belemarkol a finom tündérporba,
Hogy a csillámokat a szemedbe szórja.

Aprócska kismanó, vajon hol lehet?
Nem látod őt, de hallod, ahogy nevet.
Óvatosan a homlokodon lépked,
Simogatja arcod. Ugye Te is érzed?

Kicsiny manó, tenyerét kinyitja,
S az álomport róla szemeidbe szórja.
Mosolyogva nézi, amint lehunyod őket,
És füledbe súgja: Álmodj nagyon szépet!
 


Valahol, távol a való világon, 
Messzi túl a Képzelet-Határon, 
Van egy egészen piciny ország. 
Az a hely, ahol az álmokat írják. 
A szép álmokat szákokba varrják, 
S aztán kis manók mind széjjelhordják. 
Viszik a világ minden részére, 
S belehintik az élők szemébe. 
Egy álommanó hozzád is elért. 
Leteszi zsákját, bedugja kezét 
És belemarkol a tündérporba, 
Hogy a csillámot szemedbe szórja. 
Csipetnyi manó, vajon hol lehet? 
Nem látod őt, de hallod, hogy nevet. 
Óvatosan homlokodra lépked, 
S arcod simogatja. Ugye érzed? 
Kicsiny manó, tenyerét kinyitja, 
S az álomport szemeidbe szórja. 
Mosolyogva nézi, amint lehunyod őket, 
És füledbe súgja: Álmodj szépeket!
 
 




Álmodj szépeket


Valahol, távol nagyon-nagyon messze,
Hol a csillagfények születnek meg este,
Létezik egy egészen aprócska kis ország.
Az a hely, ahol az álmainkat írják.

A szép álmokat kis zsákocskába varrják,
S aztán a kis manók mind-mind széjjelhordják.
Viszik a világ mindegyik részére,
S ráhintik az alvók lehunyt szemére.
 
Egy álommanó majd hozzád is elér.
Zsákját leteszi, s beledugja kezét.
Belemarkol a finom tündérporba,
Hogy a csillámokat a szemedbe szórja.

Aprócska kismanó, vajon hol lehet?
Nem látod őt, de hallod, ahogy nevet.
Óvatosan a homlokodon lépked,
Simogatja arcod. Ugye Te is érzed?

Kicsiny manó, tenyerét kinyitja,
S az álomport róla szemeidbe szórja.
Mosolyogva nézi, amint lehunyod őket,
És füledbe súgja: Álmodj nagyon szépet!
 
 



"Aludj, baba, aludjál,
sok mindenrol álmodjál.
Álmodjál sok szépről,
aranyos tündérről.
Piros sapkás manókról,
szárnyas, kis angyalokról.
Aludjál el, kisbaba,
vigyáz rád a nagymama."
 
 



Aranyszárnyú pillangó,
hol vagy, te kis csapongó ?
Minek szállsz oly messzire ?
Szállj a baba szemire.
Mondj neki egy szép mesét,
fogd be mind a két szemét.
Ha õ alszik csendesen,
Sárika is elpihen.
Minden nótám oda már,
gyere gyorsan, kismadár.
Hátha szebb a te dalod,
tán te majd elaltatod. 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése